A s�rk�ny az �kori vall�sokban

�ltal�ban a K�z�p-Kelet vil�g�ban, ahol a k�gy�k nagyok �s hal�losak, a k�gy� a gonosz princ�pium szimb�luma. Ekk�ppen az egyiptomi isten, Apepi p�ld�ul a s�t�ts�g vil�g�nak volt a nagy k�gy�ja. De a g�r�g�k �s a r�maiak hab�r a k�z�p keleti elk�pzel�st fogadt�k el, miszerint a k�gy� gonosz erõ, idõnk�nt viszont a drakones -t j�t�kony, erõs, �les megl�t�s�, a f�ld belsõbb, rejtett r�szein lak� l�nynek k�pzelt�k el.

Az �kori n�pek mitol�gi�iban a s�rk�ny t�bbnyire m�gis valamilyen f�lelmetes, gyakran gonosz hatalom megtestes�tõje. Alakja nem minden n�pn�l azonos, t�bbnyire k�gy�ra, gy�kra, krokodilra eml�keztet. Mivel elsõsorban valamilyen hatalom, erõ megtestes�tõje, alakja aszerint is v�ltozik, hogy hol jelentkezik: sz�razon, levegõben s�rk�ny, foly�kban, tengerekben tengeri sz�rny. A vil�gteremtõ, vagy a vil�got a kaotikus �llapotb�l megszabad�t� istens�gnek elõbb le kellett gyõznie ezt az ellens�ges hatalmat, s csak azut�n vihette v�ghez teremtõ, ill. a rendet helyre�ll�t� munk�j�t. (A babil�niai s�rk�ny viszont szent �llat, amelynek az volt a feladata, hogy Marduk istent v�delmezze a gonosz hatalmakt�l). Ezeknek a m�toszoknak igen jelentõs szerep�k volt a kultuszban. Babil�ni�ban, K�na�nban, a hettit�kn�l, Egyiptomban az �j�v �nnep�n sz�n�szek k�t csoportja elj�tszotta az istens�g �s a s�rk�ny k�z�tti harcot. Feleleven�tett�k azt a mitikus esem�nyt, ami a jelenlegi rendet megalapozza, s ez a vil�g �jrateremt�s�t, meg�j�t�s�t jelk�pezte.