Tolkient követően a sárkányok a fantasy irodalom szerves részévé váltak. Anne McCaffrey arra használja őket, hogy fantasy ízt adjon írásainak, amelyek valójában szerelmes sci-fi történetek. Ursula K. Le Guin annyiban szakít a Tolkien-tradícióval, hogy Földtenger sárkányainak nem az európai, hanem a távol-keleti mítoszok alakjai szolgáltak modellként. Hickman és Weis Sárkánydárda krónikái-ból megtudhatjuk, milyen pusztítást vihetnek végbe a magányos sárkányok, és azt is, hogy egy sárkányfalka hogyan rombol le egy egész kontinenst. Patricia Wrede Talking to Dragons (Sárkánybeszéd) 1985-ben megjelent modernizált tündérmeséjéből kiderül, milyen fontos a jó modor, és arra is fény derül, milyen illemtani szabályokat kell betartanunk, amikor ilyen hatalmas és erős lényekkel beszélgetünk. Gordon R. Dickson György és a sárkány (The Dragon and the George) 1976-os regényének főhőse egy olyan ember, akinek tudata átköltözött egy sárkány testébe.
A végtelenségig folytathatnánk a sárkányokkal foglalkozó novellák és regények felsorolását. A modern fantasy irodalomban számtalan rendű, rangú és fajtájú sárkány szerepel, a mai történetek sárkányai között éppúgy vannak gigantikus, könyörtelen rombológépek, mint aranyos, macskaméretű kedvenckék.
Az elmúlt huszonöt évben íródott történetekben három olyan sárkánytípus szerepel, amelyet érdemes közelebbről is megvizsgálnunk. Patricia A. McKillip The Forgotten Beast of Eld (Az elfeledett szörny) 1974-es regényének Gyld nevezetű sárkánya vénséges vén bestia, aki már csak arra vágyik, hogy nyugodtan szendereghessen kincshalmai tetején. Az arany szó szerint fontosabb számára az életénél, ám amikor felbosszantják, mégis erőt vesz magán, és megfutamít néhány hadsereget, elsüllyeszt pár hajót, és egy teljes várost rettegésen tart. Keveseknek, vagy talán még senkinek sem sikerült ilyen jól leírnia egy ősöreg szörnyeteget. Van egy bölcsesség, amelyet a Beowulf-mondában éppúgy megtalálhatunk, mint A babó-ban és Az elfeledett szörny-ben: ne ébreszd fel az alvó sárkányt.
A Sárkánybeszéd sárkánya viszont még nem lépett ki a babakorból; olyan fiatal, hogy még nevet, nemet sem választott magának. Az író segítségével bepillanthatunk a sárkányok politikájába. Megtudjuk, hogy a fiatal sárkányka nagymamája a király (az uralkodót, függetlenül attól, hogy éppen milyen nemű sárkány, mindig "királynak" nevezik). Az olyan játékmester számára, akinek a csapatában vannak olyan karakterek, akik találtak már sárkánytojást, és elhatározták, hogy felnevelik, megszelídítik a kis bestiát, Wrede olvasmánynak is kitűnő könyve rengeteg hasznos információt tartalmaz. Az írónő egyebek mellett azt is megmagyarázza, hogy a sárkányok miért éppen hercegnőket rabolnak maguknak:

A következő pillanatban a hercegnő kinyitotta a szemét. Halkan felsikoltott. A sárkány a homlokát ráncolva nézett le rá.
- Ne félj - mondta. - Nincs okod rá. Most már az én hercegnőm vagy. Vigyázni fogok rád, a gondodat viselem, te pedig megtisztogatod a pikkelyeimet és főzöl nekem. Azt hiszem, ez így szokás.

Patricia C. Wrede: Sárkánybeszéd

Nem mindegyik sárkány jelenik meg sárkányformájú testben. A modern fantasy irodalomban R. A. MacAvoy Tea with the Black Dragon (Tea a Fekete Sárkánnyal) című, 1983-as könyvében találkozhatunk a legeredetibb antropomorf bestiával. A Mayland Long nevezetű sárkány emberi testbe kényszerül, és míg megszokja új formáját, míg megismeri a modern világot, számtalan érdekfeszítő kalandon megy keresztül. Az ezeréves sárkány, bár a teste olyan, akár egy fiatal férfié, teljes egészében megőrizte saját elméjét, és ennek megfelelően szemléli a világot. MacAvoy egy másik könyvében, az 1984-es Raphael-ben (Raphael), mely vagy hatszáz évvel korábban játszódik, ugyanez a sárkány még a saját testében él, így alaposan megismerhetjük, milyen volt az átalakulás előtt.
Az említett három író sárkányainak stílusa különböző, személyiségük pedig olyan aprólékosan kidolgozott, hogy a kalandmesterek a regényekből új ötleteket meríthetnek a sárkányalkotáshoz.